Index  |  Sitemap  |  LMU-Homepage  | Login

ENGLISH |  РУССКИЙ |  DEUTSCH
Text + Metadata Translation Audio + Metadata Glossed Text
Original TitleDialectInformantGenre FormGenre ContentIDglossedAudio
rɯːt βɛrtɐːəpaasonen yugan khanty (PA)prose (pro)Tales (tal)1315by Schön, ZsófiaAudio
Text SourceEditorCollector
Vértes, Edith (2001): Heikki Paasonens surgutostjakische Textsammlungen am Jugan. Neu transkribiert, bearbeitet, übersetzt und mit Kommentaren versehen von Edith Vértes. In: Mémoires de la Société Finno-Ougrienne, 240. Helsinki: Suomalais-Ugrilainen Seura. 17--42.Vértes, EdithPaasonen (PA)
English TranslationGerman TranslationRussian TranslationHungarian Translation
"To Make a Boat""Ein Boot machen""Делать лодку""Csónakot építeni"
by Eckmann, Stefanieby Vértes, Edith In: Vértes, Edith (2001): Heikki Paasonens surgutostjakische Textsammlungen am Jugan. Neu transkribiert, bearbeitet, übersetzt und mit Kommentaren versehen von Edith Vértes. In: Mémoires de la Société Finno-Ougrienne, 240. Helsinki: Suomalaisby Snigirev, Yuryby Csepregi, Márta
Citation
Paasonen 2001: OUDB Yugan Khanty (1901) Corpus. Text ID 1315. Ed. by Schön, Zsófia. http://www.oudb.gwi.uni-muenchen.de/?cit=1315 (Accessed on 2024-05-12)
To Make a Boat
There live a woman and a man.
The man says: "A boat must be made.
I'm going to look for wood for the boat."
The man left to search for wood for the boat.
He walked, he walked, in the forest he found a thick tree.
The man felled it with an axe.
The man makes a boat.
He was making it and making it, the axe got blunt.
The man picked up the grindstone from his side.
He ground the axe.
He began to build the boat again.
He built and built the boat, in the evening the sky darkened.
The man went home.
He got home.
The woman says: "Did you find wood for the boat?"
"I found some."
"Did you fell a tree for the boat?"
"I felled one."
"Is your boat finished?"
"No, it is not finished.
I worked a bit, it stayed there.
Tomorrow, when morning comes, I’ll go there again to build the boat."
He went.
He got there.
His throat got parched.
He started to look for water.
He wandered.
He wandered, in one place he found a little river.
To drink water he lay down on his stomach.
Something in the water grabbed him.
His chin beard got wet.
"Do you have a son at home?"
"I do."
"Do you have a daughter?"
"I do."
"Send me your son tomorrow, I need your son."
"I'll send him."
The man went home, he got home.
He told the woman: "I was grabbed by something in the water."
"Man, what will you send there?"
"I’ll send my son there tomorrow."
The next day, he sent his son there.
"Son, my grindstone got left there."
The son went there.
He got near the place.
Well, a big man is sitting there.
He got there, he was caught by the big man.
"Your father promised me a girl."
"What girl?
My father doesn't have a daughter.
My father's grindstone is here, give it to me!"
"Come again tomorrow!"
That son went home to his father, he got home.
"My grindstone, son, did you bring it to me?"
His son says: "The big man isn’t giving it [to me].
He holds it in his hand.
He says he’ll give it tomorrow."
"Tomorrow you’ll go there,
and take some companions along."
"Whom should we take as companions?"
His son says: "We’ll take the bear, we’ll take the wolf, in addition we’ll take the fox, and we’ll also take the rabbit, and we’ll take the wolverine."
The next day the son was sent by his father to look for the grindstone.
His mother says: "Son, take the horse!"
His mother brought him a horse.
The son went on horseback.
Going through one place he sees: the bear is coming.
The bear came closer.
"Son of the woman and the man, won't you take me along?"
"I'll take you along."
Then, while going, he sees: The wolf is coming.
"Will you take me along?"
"I'll take you along."
Then, while going, he sees: the fox is coming.
The fox came up close.
"Son of a woman and a man, won't you take me along?"
"I'll take you along."
He took the fox along.
He went, he went, then he found a rabbit.
The rabbit says: "Won't you take me along?"
"I'll take you along", he took it along.
He went, he went.
In one place he found a wolverine.
The wolverine says: "Won't you take me along?"
"I'll take you along."
He took the wolverine along.
He went, he went, in one place in the forest he found a house.
He came to the house.
He went in.
In the house there’s an old woman.
That old woman is cooking [something in] a lead pot.
"Leave these animals of yours with me!"
He left them there.
He left the bear there, he left the wolf there, he left the fox there, he left the rabbit there, after that he left the wolverine there as well.
From there he went on alone.
He went, he went, one day some sound could be heard behind.
An old woman is coming from there.
"You, where are you going?"
"I'm going hunting."
When the woman got up close, he climbed to the top of a tree.
The woman is not capable of climbing the tree.
The hero sits on top of the tree.
The old woman says: "I will kill you!"
"How will you kill me?
I'm sitting on top of a tree."
Down on the ground the old woman began to cut down the tree with an axe.
The woman hacks and hacks at the tree.
The woman gets exhausted.
The hero says: "You, woman, why do you want to kill me?"
"I want to kill you because of your wolves."
"Woman, I'll call my wolves here."
The woman says: "I'll cut the tree down soon!"
She began to kill that man.
"My wolves, come here!"
When he calls out, they don’t come.
Then the bear listens: his master’s cry can be heard.
The bear says: "Let's go!
We can hear our master calling!"
They rushed out of the house.
They followed the hero's path.
They went, they went.
Suddenly they came close.
They look: The old woman is cutting down the tree, they look: their master is sitting on top of that tree.
The wolves tore the woman to pieces, they bite her apart, they killed the woman.
The hero climbed down from the top of the tree.
"You saved me.
Thank you.
Let's go to the house!"
The bear came with him, the wolf came with him.
The fox and the rabbit came with him, the wolverine came with him.
They went back to the house.
In the house there sits an old woman.
"Leave my wolves here once again!"
"When are you going home?"
says the woman.
"I'll go home tomorrow."
The next day he went home.
Where he had found the bear, they bade each other farewell.
From there he went, he went.
Where he had found the wolf, they bade each other farewell.
From there he went on.
There where he had found the fox, they bade each other farewell.
From there the fox took off.
Where he had found the rabbit, there they bade each other farewell.
And from there the rabbit took off, too.
He went with the wolverine.
Where he had found the wolverine, they bade each other farewell.
The wolverine took off from there.
After that, he remained behind alone, he goes home alone.
He went, he went.
Finally he got home.
"Son, you have come home?"
"Father, I have come home."
"What things did you see?"
"The bear wandered with me, the wolf wandered with me, the fox wandered with me, the rabbit wandered with me, the wolverine wandered with me.
I nested on top of a tree and almost got killed.
"From there, how did you stay alive?
"I was kept alive by the bear, I was kept alive by the wolf, I was kept alive by the fox, I was kept alive by the rabbit, I was kept alive by the wolverine.
When I came to a bad place.
I was kept alive by those animals.
Altogether there were six of us."
"Son, don't go off again!"
says the man.
His mother says: "Son, don't leave!"
They lived at home.
"Some sort of companion must be looked for."
"She, son, where is she to be looked for?
On the other side of the sea is the City of the Divine Emperor.
Son, that’s where you need take a wife from, from the City of the Divine Emperor.
In the City of the Divine Emperor there lives Old Man City-Duke, Old Man Town-Duke.
Old Man City-Duke, Old Man Town-Duke has three daughters.
From there you need to take one daughter."
"They’re rich people.
We have nothing to give them.
So with what do we buy [her]?"
says the man.
His son says: "I'll kill a good fox.
His son killed a good fox.
"This good fox must be brought to Old Man City-Duke, Old Man Town-Duke.
Perhaps he'll give a daughter for this good fox."
"How shall we live alone?
It is neccessary to go there at some stage."
They live alone. One day the son says: "Father, mother, let's go there!"
They went there.
They came to Old Man City-Duke, Old Man Town-Duke.
"Old Man City-Duke, Old Man Town-Duke, will you not give me your daughter?"
"What have you brought me?"
"We've brought you a good fox."
"Bring it here to look at!"
The fox was brought in by the son.
"This is the fox we brought!"
He gave it to the old man.
Old Man City-Duke, Old Man Town-Duke looks at it.
He looked at it and the old man laid it on a pillow.
The old man sits silently.
He sits and hangs his head.
Suddenly he lifted his head.
"For this fox - what can one do - I'll give one daughter", says the Old Man City Duke, Old Man Village Duke.
He gave her.
They went home.
They got home.
They lived there.
That man goes fishing and hunting with his son.
They kill animals, they kill fish.
So.
One day the man says: "We must go to a different place."
They went, they went, they came to a village.
"Is a man at home in this village?"
"Yes."
"How many men live in this village?"
A woman came out of the house, she says: "In this house there live three men.
One man went to give fish to the Russians and to the Khanty, one man went to give animals to the Russians and to the Khanty, one man went to kill and eat the Russians and the Khanty.
Stay here until the people come!"
They began to live there.
One day the three men came home.
"Where did you go?"
One man says: "I went to give fish to the Russians and the Khanty."
Another man was asked: "Where did you go?"
"I went to give animals to the Russians and the Khanty."
He asked another man: "You, where did you go?"
"I went to kill and eat the Russians and the Khanty."
"Who ordered you to eat them?"
"It was ordered by the sky, it was ordered by the earth.
To eat."
"Why do you eat them?"
"It was ordered by the sky so.
There have become too many Russians and Khanty on the earth.
The Russians, the Khanty, how will they live on?
You eat the Russians and the Khanty, how will the Russians and the Khanty live on earth?
How will they live?
This day a little child will be born.
Today a man will die, there will be the same number of Russians and Khanty on earth.
Old people need to die."
And so they live on. They just live on, live on.
Suddenly the man says to the old man: "I’m going to eat you.
You were intended for me by God."
Sitting there, he fell over, he died.
He was eaten by that man.
The three of them stayed [there] with the unattached old woman.
The old woman died.
The son stayed alone with his wife.
His father, his mother had died.
The son started to buckle himself, to go.
That man didn’t let them go.
"How can you not let us go?"
"You were intended for me by God.
Live a year or two!"
One day that man says: "They have lived for a hundred years."
"I'm going to eat your wife."
The woman walks about above.
While walking about, the woman fell.
The man says: "Woman, get up!"
The woman makes no sound.
The man stood up.
He went there to kill the woman.
To that man he says: "You ate my wife?"
"I ate her."
"I don't want to live here anymore, you ate my father and my mother, after that you ate my wife."
"How can you not want to live here anymore.
You were intended for me by God."
"How have you been ordered by God?"
"You have lived for a hunded years."
One day that man says: "I will eat you, too."
"No, I don't want to be eaten by you."
He went to God.
He got to God.
"Why did you order the Russians and the Khanty to be eaten?"
he says to God.
God says: "This is what I have ordered for the Russians, the Khanty.
Descend now."
He climbed back down.
On earth, the Spirit of Sickness came there.
"What did my father tell you?"
"He told me to climb back down!"
Sitting there, he died. He was eaten by the Spirit of Sickness.
Ein Boot machen
Eine Frau und ihr Mann leben zu zweit.
Der Mann sagt: „Ein Boot zu machen ist nötig.
Um Holz [für ein] Boot [wörtl. Boot-Holz] zu suchen gehe ich.”
Der Mann ging um Boot-Holz zu suchen.
Er ging, er ging, im Wald fand er einen dicken Baum.
Vom Mann wurde der mit der Axt niedergehauen.
Der Mann verfertigt ein Boot.
Er arbeitete, er arbeitete, die Axt wurde stumpf.
Der Mann nahm von seiner Seite einen Wetzstein auf.
Die Axt schliff er.
Das Boot weiter zu verfertigen begann er.
Das Boot machte er, machte er, abend wurde der Himmel dunkel.
Der Mann ging heimwärts.
Er gelangte heim.
Die Frau sagt: „Boot-Holz hast du gefunden?”
„Ich habe gefunden.”
„Hast du den Boot-Baum gefällt?”
„Ich habe gefällt.”
„Ist dein Boot fertig geworden?”
„Nein, es ist nicht fertig geworden.
Ich habe ein wenig gearbeitet, es blieb dort.
Morgen, [nachdem] es hell [wörtl. zum Morgen] geworden ist, gehe ich noch hin, um das Boot zu machen.”
Er ging.
Dorthin gelangte er.
Seine Kehle trocknete aus.
Wasser zu suchen begann er.
Er wanderte.
Er wanderte; an einer Stelle fand er ein kleines Flüßchen.
Um Wasser zu trinken, legte er sich auf den Bauch.
Aus dem Wasser wurde er von etwas ergriffen.
Den Bart entlang wurde er naß.
„Hast du zu Hause einen Sohn?”
„Ich habe [einen].”
„Hast du eine Tochter?”
„Ich habe [eine].”
„Deinen Sohn schicke mir morgen, dein Sohn ist mir nötig.”
„Ich schicke ihn.”
Der Mann ging nach Hause, er gelangte heim.
Seiner Frau sagt er: „Im Wasser wurde ich von etwas ergriffen”.
„Mann, was schickst du dorthin.”
„Meinen Sohn schicke ich morgen dorthin.”
Am folgenden Tag schickte er seinen Sohn dorthin.
„Sohn, mein Wetzstein ist dort geblieben.”
Der Sohn ging dorthin.
Dorthin nahe ging er.
Dieser große Mann sitzt dort.
Er gelangte dorthin, dort wurde er vom großen Mann ergriffen.
„Dein Vater hat mir ein Mädchen versprochen.”
„Was für ein Mädchen?
Mein Vater hat keine Tochter.
Meines Vaters Wetzstein [ist] hier, du gib ihn mir.”
„Komm auch morgen!”
Jener Knabe ging heim zu seinem Vater, er gelangte heim.
„Meinen Wetzstein, Sohn, hast du ihn mir gebracht?”
Der Sohn sagt: „Vom großen Mann wird er nicht gegeben.
Er hatte ihn in seiner Hand.
Morgen [ihn] zu geben sagte er.”
„Am nächsten Tag geht man dorthin
um Kameradschaft zu schließen.”
„[Als] Kameraden wen bringen wir?”
Der Knabe sagt: „Den Bären bringen wir, den Wolf bringen wir, weiterhin den Fuchs bringen wir noch, des weiteren den Hasen bringen wir, des weiteren den Vielfraß bringen wir.”
Vom Vater wurde der Sohn am folgenden Tag geschickt, um den Wetzstein zu suchen.
Seine Mutter sagt: „Sohn, geh zu Pferde!”
Von seiner Mutter wurde ein Pferd gebracht.
Der Sohn ging zu Pferde.
Bei seinem Gehen an einer Stelle sieht er: ein Bär kommt.
Der Bär gelangte nahe.
„Sohn der Frau und des Mannes, bringst du mich nicht [mit]?”
„Ich bringe [dich mit].”
Auf einmal [wörtl.: zu einer Zeit] bei seinem Gehen sieht er: Der Wolf kommt.
„Bringst du mich mit?”
„Ich bringe [dich mit].”
Auf einmal bei seinem Gehen sieht er: der Fuchs kommt.
Der Fuchs gelangte nahe.
„Sohn der Frau und des Mannes, bringst du mich nicht [mit]?”
„Ich bringe [dich].”
Er brachte den Fuchs.
Er ging, er ging, auf einmal fand er einen Hasen.
Der Hase sagt: „Bringst du mich nicht [mit]?”
„Ich bring [dich].” Er brachte ihn.
Er ging, er ging.
An einer Stelle fand er einen Vielfraß.
Der Vielfraß sagt. „Bringst du mich nicht [mit]?”
„Ich bringe [dich].”
Er brachte den Vielfraß mit.
Er ging, er ging, an einer Stelle im (Inneren des) Wald[es] fand er ein Haus.
Er gelangte zum Haus.
Er trat hinein.
Im Haus ist eine alte Frau.
Jene alte Frau hakt einen bleiernen Topf an.
„Laß jene deine Tiere zu mir einkehren!”
Dorthin läßt er sie einkehren.
Der Bär kehrte dort(hin) ein, der Wolf kehrte dort(hin) ein, der Fuchs kehrte dort(hin) ein, der Hase kehrte dort(hin) ein, danach kehrte der Vielfraß ein.
Von dort ging er allein.
Er ging, er ging, zu einer Zeit danach ist ein Gerücht zu vernehmen.
Eine alte Frau kommt von da.
„Du, wohin gehst du?”
„Ich gehe, um Tiere zu fangen.”
Zur Zeit, als die Frau nahe gelangte, kletterte er auf den Gipfel eines Baumes.
Die Frau sieht keine Fichte, um auf den Baum zu klettern.
Der Sagenheld sitzt auf dem Gipfel des Baumes.
Die alte Frau sagt: „Ich töte dich!”
„Wie tötest du mich?
Ich sitze auf dem Gipfel eines Baumes.”
Die alte Frau begann, auf der Erde den Baum mit der Axt zu fällen.
Die Frau fällt den Baum, sie fällt [ihn].
Die Frau ermüdet.
Der Sagenheld sagt: „Du, Frau, warum willst du mich töten.”
„Ich will dich wegen deiner Wölfe töten.”
„Frau, meine Wölfe rufe ich hierher.”
Die Frau sagt: „Ich fälle den Baum auch dann!”
Jenen Mann zu töten, begann sie.
„Meine Wölfe, kommt hierher!”
Obzwar er ruft, ihr Kommen gibt es nicht.
Zu einer Zeit hört der Bär: ihres Helden Schrei erschallt.
Der Bär sagt: „Gehen wir!
Unseres Helden Schrei erschallt!”
Aus dem Haus stürzten sie heraus.
Ihres Helden Spur entlang gingen sie.
Sie gingen, sie gingen.
Auf einmal gelangten sie nahe.
Sie sehen: Eine alte Frau fällt einen Baum, sie sehen: ihr Held sitzt auf dem Gipfel jenes Baumes.
Jene Wölfe zerstampfen ganz die Frau, sie zerbeißen sie; sie töteten die Frau ganz und gar.
Der Sagenheld ist vom Gipfel des Baumes heruntergestiegen.
„Mich habt ihr gerettet (< aufgenommen).
Es sei euch gedankt.
Gehen wir in das Haus!”
Der Bär ging mit ihm, der Wolf ging mit ihm.
Der Fuchs und der Hase gingen mit ihm, der Vielfraß ging mit ihm.
Sie gingen in das Haus zurück.
Im Haus sitzt eine alte Frau.
„Meine Wölfe hast du neulich hier [bei dir] behalten.”
„Wann gehst du heimwärts?”
sagt die Frau.
„Morgen werde ich heimwärts gehen.”
Am Morgen ist er heimwärts gegangen.
Wo er den Bären gefunden hat, verabschiedeten sie sich vom [wörtl.: mit dem] Bären [d.h. der Sagenheld und der Bär].
Von dort ging er, ging er.
Wo er den Wolf gefunden hat, verabschiedeten sie sich vom [wörtl.: mit dem] Wolf.
Von dort ging er.
An einer Stelle, wo er den Fuchs gefunden hat, verabschiedeten sie sich vom [wörtl.: mit dem] Fuchs.
Von dort ging der Fuchs.
Wo er den Hasen gefunden hat, dort verabschiedeten sie sich vom [wörtl.: mit dem] Hasen.
Von dort ging noch der Hase.
Sie gingen mit dem Vielfraß zu zweit.
Wo er den Vielfraß gefunden hat, verabschiedeten sie sich vom [wörtl.: mit dem] Vielfraß.
Der Vielfraß ging von dort.
Danach fing er an allein [zu gehen], allein heimwärts geht er.
Er ging, er ging.
Auf einmal gelangte er heim.
„Söhnchen, du gelangtest heim?”
„Vater, heim gelangte ich.”
„Was für eine Angelegenheit sahst du?”
„Mit mir wanderte der Bär, der Wolf wanderte mit mir, der Fuchs wanderte mit mir, der Hase wanderte mit mir, der Vielfraß wanderte mit mir.
Auf den Baumgipfel zu [??] fliegen [und dort] getötet zu werden wurde ich gezwungen [wörtl. gemacht].
„Von dort wie wurdest du [normal] lebend?”
„Vom Bären wurde ich lebendig gemacht, vom Wolf wurde ich lebendig gemacht, vom Fuchs wurde ich lebendig gemacht, vom Hasen wurde ich lebendig gemacht, vom Vielfraß wurde ich lebendig gemacht.
Ich kam oft zu einer bösen Stelle.
Von jenen Tieren wurde ich lebendig gemacht.
Wir alle waren sechs Mann.”
„Sohn, wundere dich noch nicht!”
sagt der Mann.
Seine Mutter sagt: „Söhnchen, wundere dich nicht!”
Sie lebten zu Hause.
„Es ist nötig irgendeine Gefährtin zu suchen.”
„Sie, Söhnchen, woher ist sie zu suchen?
An jener Seite des Meeres, jenseits ist die Stadt des Gott-Kaisers.
Sohn, von dort mußt du eine Frau nehmen, aus der Stadt des Gott-Kaisers.
In der Stadt des Gott-Kaisers lebt der Stadt-Fürst, der Dorf-Fürst-Alte.
Der Stadt-Fürst, Dorf-Fürst-Alte hat drei Töchter.
Von dort die eine Tochter mußt du nehmen.”
„Sie sind reiche Leute.
Wir haben nichts, um ihm zu geben.
Von dort womit kaufen wir?”
sagt der Mann.
Sein Sohn sagt: „Ich fange einen guten Fuchs.”
Sein Sohn fängt einen guten Fuchs.
„Dem Stadt-Fürst, dem Dorf-Fürst-Alten muß dieser gute Fuchs gebracht werden.
Vielleicht gibt er eine Tochter für diesen guten Fuchs.”
„Wie leben wir allein.
Zu einer Zeit ist es nötig dorthin zu gehen.”
Sie leben allein. Zu einer Zeit sagt der Sohn: „Vater und Mutter, gehen wir dorthin!”
Sie gingen dorthin.
Sie gelangten zum Stadt-Fürst, Dorf-Fürst-Alten.
„Stadt-Fürst-Dorf-Fürst-Alter, gibst du [mir] nicht eine Tochter?”
„Was habt ihr mir gebracht?”
„Dir haben wir einen guten Fuchs gebracht.”
„Hierher bringet ihn, um zu sehen!”
Vom Sohn wurde der Fuchs hereingeholt.
„Hier ist der dir gebrachte Fuchs!”
Dem Alten gab er ihn hin.
Vom Stadt-Fürst-Dorf-Fürst-Alten wird er betrachtet.
Er wurde betrachtet, vom Alten wurde er auf ein Kissen gelegt.
Der Alte sitzt wortlos.
Er sitzt, den Kopf herunterlassend.
Auf einmal hob [?? E. V.] er seinen Kopf hoch.
„Um diesen Fuchs – unnötig wo er gemacht wird, – gebe ich eine Tochter”, sagt der Stadt-Fürst, Dorf-Fürst-Alte.
Er gab die eine hin.
Sie gingen heim.
Sie gelangten heim.
Dort lebten sie.
Jener Mann mit seinem Sohn Fisch[e], Tier[e] zu fangen wandern sie zu zweit.
Tier[e] fingen sie zwei, Fisch[e] fingen sie zwei.
Im See.
Einmal sagt der Mann: „An eine fremde Stelle gehen muß man.”
Sie gingen, sie gingen, sie gelangten in ein Dorf.
„In diesem Dorf ist der Ostjaken-Mann zu Hause?”
„Er ist [hier zu Hause].”
„Wie viele Männer leben in diesem Dorf?”
Eine Frau kam aus dem Haus heraus, sie sagt: „In diesem Haus leben drei Männer.
Ein Mann ging, um dem Russen, dem Ostjaken Fisch[e] zu geben, ein Mann ging, um dem Russen, dem Ostjaken Tier[e] zu geben, ein Mann ging, um den Russen, den Ostjaken zu töten, zu essen.
Seid (ihr) hier bis zur Ankunft der Leute.”
Sie begannen dort zu leben.
Auf einmal sind die drei Männer heimgelangt.
„Wohin wandertet ihr?”
Der eine Mann sagt: „Dem Russen, dem Ostjaken Fisch[e], zu geben wanderte ich.”
Ein Mann wird noch gefragt: „Wohin wandertest du?”
„Dem Russen, dem Ostjaken Tier[e], zu geben wanderte ich.”
Noch einen Mann fragt er: „Du, wohin wandertest du?”
„Den Russen, den Ostjaken zu töten, zu essen wanderte ich.”
„Von wem wurde dir befohlen ihn zu essen?”
„Vom Himmel wurde befohlen, von der Erde wurde befohlen.
[Sie zu] essen.”
„Warum ißt du sie?”
„Vom Himmel wurde so befohlen.
Auf der Erde wird der Russe, der Ostjake allzu viel.
Der Russe, der Ostjake, wie leben sie weiter?
Den Russen, den Ostjaken ißt du, der Russe, der Ostjake, wie lebt er auf der Erde?
Wie leben sie [wörtl.: lebt er]?
An diesem Tag kommt ein kleines Kind auf die Welt,
an diesem Tag stirbt ein Mann. Auf der Erde ist der Russe, der Ostjake gleichviel [?? E. V.].
Das alte Volk muß sterben.”
Sie leben am See. Jedoch leben sie, jedoch leben sie.
Auf einmal sagt dem Alten jener Mann: „Ich fresse dich.
Du wurdest von Gott mir bestimmt.”
Während seines Sitzens kerbte er rückwärts eine Scharte, [sic! E. V.] er starb.
Von jenem Mann wurde er gegessen.
Allein die Frau blieb zurück.
Die alte Frau starb.
Der Knabe blieb allein mit seiner Frau.
Sein Vater, seine Mutter sind gestorben.
Jener Knabe hat zu gehen, sich umzugürten begonnen.
Von jenem Mann werden die beiden nicht losgelassen.
„Wie läßt du uns beide nicht los.”
„Von Gott wurdet ihr beide mir bestimmt.
Ein Jahr oder zwei lebet!”
Auf einmal sagt jener Mann: „Hundert Jahre lebten sie zwei.”
„Deine Frau fresse ich (auf).”
Die Frau geht oben.
Während des Gehens fiel die Frau hin.
Der Mann sagt: „Frau, steh auf!”
Die Frau macht keinen Laut.
Der Mann stand auf.
Dorthin ging er, um die Frau zu töten.
Jenem Mann sagt er: „Meine Frau hast du gegessen?”
„Ich habe sie gegessen.”
„Ich habe keine Lust hier zu leben, meinen Vater, meine Mutter, beide hast du gegessen, danach hast du meine Frau gegessen.”
„Wie, hier zu leben hast du keine Lust.
Von Gott wurdest du mir bestimmt.”
„Wie wurde dir von Gott so befohlen?”
„Du hast hundert Jahre gelebt.”
Auf einmal sagt jener Mann: „Ich fresse dich noch.”
„Nein, ich habe keine Lust, von dir gefressen zu werden.”
Er ging zu Gott.
Er gelangte zu Gott.
„Warum hast du befohlen den Russen, den Ostjaken zu essen?”
sagt er Gott.
Gott sagt: „Den Russen, den Ostjaken bestimme ich so.
Rufe ihn nur herunter.”
Er rief ihn herunter.
Auf der Erde gelangte der Krankheitsgeist dorthin.
„Wie sagt dir noch mein Vater?”
„Auch irgendwas ruf herunter!”
Während seines Sitzens starb er. Er wurde vom Krankheitsgeist gefressen.
Делать лодку
Живут женщина и мужчина.
Мужчина говорит: «Нужно сделать лодку.
Я пойду искать дерево для лодки».
Мужчина ушёл искать дерево для лодки.
Шёл он, шёл, нашёл он в лесу толстое дерево.
Мужчиной было оно топором срублено.
Мужчина делает лодку.
Делал он, делал, топор затупился.
Мужчинавзял находящийся вблизи точильный камень.
Поточил топор.
Он продолжил делать лодку.
Делает он, делает лодку, к вечеру небо потемнело.
Мужчина пошёл домой.
Пришёл он домой.
Жена говорит: «Нашёл ли ты дерево для лодки?»
«Нашёл».
«Дерево для лодки ты срубил?»
«Срубил».
«Твоя лодка готова?»
«Нет, не готова.
Я делал [лодку] недолго, она там осталась.
Завтра, когда наступит утро, я снова пойду туда делать лодку».
Он ушёл.
Пришёл туда.
У него в горле пересохло.
Он начал искать воду.
Он ходил.
Ходил он, в одном месте нашёл маленькую речушку.
Он лёг на живот, чтобы попить воды.
Из воды был он чем-то схвачен.
Борода стала сырой.
«Есть ли у тебя дома сын?»
«Есть».
«Если ли у тебя дочь?»
«Есть».
«Пошли ко мне завтра своего сына, твой сын мне нужен».
«Я пошлю его».
Мужчина пошёл домой, дошёл до дома.
Он говорит жене: «Из воды был я чем-то схвачен».
«Муж, что же ты туда пошлёшь?»
«Своего сына завтра туда пошлю».
На следующий день послал он туда своего сына.
«Сын, мой точильный камень там остался».
Сын пошёл туда.
Туда он дошёл.
Вот сидит там большой человек.
Он туда подошёл и был там схвачен большим человеком.
«Твой отец пообещал мне дочь».
«Какую дочь?
У моего отца нет дочери.
Точильный камень моего отца здесь, ты отдай мне его!»
«Приди завтра снова!»
Тот парень пошёл домой к своему отцу, пришёл домой.
«Принёс ли ты мне, сын, мой точильный камень?»
Сын говорит: «Большим человеком не был он [мне] дан.
Он [точильный камень] – у него в руке.
Он говорит, что отдаст завтра».
«Завтра туда пойдёшь.
Попутчиков позовёшь».
«Кого же приведём мы попутчиками?»
Парень говорит: «Мы приведём медведя, приведём волка, ещё мы приведём лису, приведём зайца, и ещё мы приведём росомаху».
На следующий день сын был послан отцом искать точильный камень.
Его мать говорит: «Сын, едь на коне!»
Его матерью был приведён конь.
Сын поехал на коне.
Проезжая одно место, видит: медведь идёт.
Медведь приблизился.
«Сын женщины и мужчины, ты не возьмёшь ли меня?»
«Возьму».
Вдруг, проезжая [одно место], он видит: идёт волк.
«Возьмёшь ли ты меня?»
«Возьму».
Вдруг, проезжая [одно место], он видит: идёт лиса.
Лиса подошла ближе.
«Сын женщины и мужчины, не возьмёшь ли ты меня?»
«Возьму».
Он взял лису.
Шёл он, шёл, вдруг нашёл он зайца.
Заяц говорит: «Не возьмёшь ли ты меня?»
«Возьму». Он взял его.
Шёл он, шёл.
На одном месте нашёл он росомаху.
Росомаха говорит: «Не возьмёшь ли ты меня?»
«Возьму».
Он взял росомаху.
Ходил он, ходил, в одном месте в лесу нашёл он дом.
Он подошёл к дому.
Зашёл внутрь.
В доме – одна старая женщина.
Та старая женщина готовит свинцовый котел.
«Этих своих зверей заведи ко мне!»
Он оставил их там.
Медведя оставил там, волка оставил там, лису оставил там, зайца оставил там, наконец он оставил там росомаху.
Оттуда он ушёл один.
Шёл он, шёл, вдруг позади какой-то звук послышался.
Оттуда идёт старая женщина.
«Ты куда идёшь?»
«Я иду ловить зверей».
Когда женщина подошла ближе, он вскарапкался на вершину дерева.
Женщина не знает, как на дерево забраться.
Герой сказки сидит на вершине дерева.
Старуха говорит: «Я убъю тебя!»
«Как ты убъёшь меня?
Я сижу на вершине дерева».
Старуха начала, [стоя] на земле, топором рубить дерево.
Женщина рубит дерево, рубит.
Женщина обессиливает.
Герой сказки говорит: «Ты, женщина, почему же ты меня хочешь убить?»
«Из-за твоих волков я хочу тебя убить».
«Женщина, я позову сюда своих волков».
Женщина говорит: «Я всё равно срублю дерево!»
Она начала убивать того человека.
«Мои волки, придите сюда!»
Хотя он зовёт, они не приходят.
Вдруг слышит медведь: зов его хозяина слышится.
Медведь говорит: «Идём!
Слышен зов нашего хозяина!»
Они выбежали из дома.
Они пошли по следам своего хозяина.
Шли они, шли.
Вот подошли близко.
Видят: старуха рубит дерево, видят: их хозяин сидит на вершине того дерева.
Эти волки разорвали женщину на много кусков, растерзали её, они убили женщину.
Герой сказки сполз с вершины дерева.
«Меня спасли вы.
Спасибо вам!
Идём в дом!
Медведь пошёл с ним, волк пошёл с ним.
Лиса и заяц пошли с ним, росомаха пошла с ним.
Они пошли назад в дом.
В доме сидит старая женщина.
«Моих волков оставь здесь [у себя] снова!»
«Когда ты пойдёшь домой?»
говорит женщина.
«Завтра пойду я домой».
На следующий день он пошёл домой.
Где он нашёл медведя – там распростились они с медведем.
Оттуда он шёл, шёл.
Где он нашёл волка – там распростились они с волком.
Оттуда ушёл он.
На месте, где он нашёл лису, распростились они с лисой.
Лиса ушла оттуда.
Где он нашёл зайца – там распростились они с зайцем.
Заяц также ушёл оттуда.
Идут они вдвоём с росомахой.
Где он нашёл росомаху – там распростились они с росомахой.
Росомаха ушла оттуда.
После этого остался он один, один домой идёт.
Шёл он, шёл.
Вот пришёл домой.
«Сынок, ты пришёл домой?»
«Отец, я пришёл домой».
«Что ты видел?»
«Со мной шёл медведь, волк со мной шёл, лиса со мной шла, заяц со мной шёл, росомаха со мной шла.
На верхушку дерева я был посажен, чтобы быть убитым».
«Как же ты там остался жив?»
«Медведем был я живым сделан, волком был я живым сделан, лисой был я живым сделан, зайцем был я живым сделан, росомахой был я живым сделан.
Когда я захаживал на плохое место.
Теми зверьми я был сделан живым.
Нас было всех [вместе] шесть человек».
«Сын, не ходи никуда снова!»
говорит мужчина.
Его мать говорит: «Сынок, не ходи!»
Они жили дома.
«Нужно искать какую-то подругу».
«Её, сынок, где же искать?»
На той стороне озера, на другой стороне – город Бога-князя.
Сын, оттуда должен ты взять жену, из города Бога-князя.
В городе Бога-князя – Старик-города-князь-деревни-князь.
У Старика-города-князя-деревни-князя – три дочери.
Оттуда ты должен взять одну дочь».
«Они – богатые люди.
У нас, [чтобы дать] ему, ничего нет.
Оттуда на что выкупим мы [её]?»
говорит мужчина.
Его сын говорит: «Я добуду одну хорошую лису».
Его сын поймал хорошую лису.
«Старику-города-князю-деревни-князю нужно принести эту хорошую лису.
Быть может, он даст одну дочь за эту хорошую лису».
«Как живём мы одни?
Когда-то нужно туда идти».
Живут они одни. Однажды сын говорит: «Отец, мать, давайте пойдём туда!»
Они пошли туда.
Они пришли к Старику-города-князю-деревни-князю.
«Старик-города-князь-деревни-князь, одну дочь [за меня] не выдашь ли?»
«Что вы мне принесли?»
«Тебе нами принесена одна хорошая лиса».
«Принесите её сюда, [чтобы её] посмотреть!»
Сыном лиса была внесена.
«Это – тебе принесённая лиса!»
Он отдал её туда Старику.
Старик-города-князь-деревни-князь осматривает её.
Старик посмотрел и положил её на подушку.
Старик сидит безмолвно.
Повесив голову, сидит он.
Вдруг поднял он свою голову.
«За эту лисицу – иначе и быть не может – я отдам одну дочь» – говорит Старик-города-князь-деревни-князь.
Он отдал её.
Они пошли домой.
Они пришли домой.
Там жили они.
Тот мужчина со своим сыном ходят вдвоём ловить рыбу и зверя.
Они добывают зверей, ловят рыбу.
Так.
Однажды говорит мужчина: «Нужно идти на другое место».
Шли они, шли, пришли в одну деревню.
«В этой деревне мужчина дома ли?»
«Дома он».
«Сколько мужчин в этой деревне живёт?»
Одна женщина вышла из дома [и] говорит: «В этом доме – трое мужчин живёт.
Один мужчина ушёл, [чтобы] русскому, ханту рыбу дать, один мужчина ушёл, [чтобы] русскому, ханту зверя дать, один мужчина ушёл, [чтобы] русского, ханта убивать, есть.
Вы здесь живите до прихода людей!»
Они начали жить там.
Однажды трое мужчин пришли домой.
«Куда ходили вы?»
Один мужчина говорит: «Русскому, ханту дать рыбу ходил я».
Другой мужчина был спрошен: «Куда ходил ты?»
«Я ходил дать зверя русскому, ханту».
Ещё одного мужчину спрашивает он: «Ты куда ходил?»
«Русского, ханта ходил я убивать, есть».
«Кем было тебе приказано их есть?»
«Небом было приказано, землёй было приказано.
Есть [их]».
«Почему ешь ты их?»
«Небом было так приказано.
На земле русских, хантов очень много становится.
Русский, хант, как они дальше живут?
Ты ешь русского, ханта, как же живёт русский, хант на земле?
Как живут они?
В этот день рождается маленький ребенок.
В тот же день умирает человек, на земле русских и хантов поровну.
Старые люди должны умирать».
Так живут они, живут они всё-же, живут.
Однажды старому мужчине тот человек говорит: «Я тебя съем.
Торумом был ты мне определён».
Он сидел, вдруг упал, умер.
Тем человеком был он съеден.
Те трое остались [там] с одинокой женщиной.
Старая женщина умерла.
Сын остался один со своей женой.
Его отец, его мать умерли.
Тот парень начал ходить, одеваться.
Тем мужчной они двое не отпускаются.
«Почему же ты нас двоих не отпускаешь?»
«Торумом были вы оба мне определены.
Один-два года поживите!»
Однажды тот мужчина говорит: «Сто лет они прожили».
«Твою жену съем я».
Женщина идёт вверх.
Идя, женщина упала.
Муж говорит: «Жена, вставай!»
Жена не издает ни звука.
Мужчина встал.
Он пошёл туда убивать женщину.
Тому человеку говорит он: «Мою жену съел ты?»
«Съел».
«Я здесь жить не хочу, моего отца, мою мать – обоих съел ты, после этого ты съел мою жену».
«Как же у тебя нет желания здесь жить?
Торумом был ты мне определён».
«Как же тебе Торумом было так повелено?»
«Сто лет жил ты».
Однажды тот человек говорит: «Я тебя также съем!»
«Нет, я тобой не хочу быть съеденным».
Он пошёл к Торуму.
Он пришёл к Торуму.
«Русского, ханта почему приказал ты есть?»
говорит он Торуму.
Торум говорит: «Русского, ханта я так повелеваю [убивать].
Теперь спускайся».
Он спустился.
На землю, туда пришёл дух болезней.
«Мой отец, что тебе он говорит?»
«Он говорит: спускайся вниз!»
Сидел он [и] умер, духом болезней был он съеден.
Csónakot építeni
Anyó-apó él.
Az apó mondja: „Csónakot kell csinálni.
Elmegyek csónakfát keresni.”
Az apó elment csónakfát keresni.
Ment, ment, az erdő mélyén talált egy vastag fát.
Az apó baltával kivágta.
Az apó csinálja a csónakot.
Csinálta, csinálta, a baltája kicsorbult.
Az apó oldaláról felvette a köszörűt.
Megélesítette a baltát.
Ismét hozzálátott a csónakkészítéshez.
A csónakot csinálja, csinálja, este az ég elsötétedett.
Az apó hazament.
Hazaért.
Az anyó mondja: „Találtál csónakfát?”
„Találtam.”
„Kivágtad a csónakfát?”
„Kivágtam.”
„A csónakod elkészült?”
„Nem, nincs kész.
Kicsit csináltam, ott maradt.
Holnap reggel ismét oda megyek csónakot csinálni.”
Elment.
Odaért.
Megszomjazott.
Vizet kezdett keresni.
Járkált.
Járkált, egy helyen egy folyócskát talált.
Vizet inni hasra feküdt.
A vízből valami elkapta.
A szakálla vizes lett.
„Van otthon fiad?”
„Van.”
„Lányod van?”
„Van.”
„Küldd el hozzám a fiadat holnap, kell nekem a fiad.”
„Elküldöm.”
Az apó hazament, hazaért.
Az anyónak mondja: „A vízből valami megfogott.”
„Apó, mit küldesz oda?”
„A fiam oda küldöm holnap.”
Másnap a fiát oda küldte.
„Fiam, a köszörűm ott maradt.”
A fiú odament.
Amikor közel ment.
Hát, íme egy nagy ember ül ott.
Odaért, ott elkapta a nagy ember.
„Az apád lányt igért nekem.”
„Milyen lányt?
Nincs lánya az apámnak.
Az apám köszörűje itt van, add nekem.”
„Gyere csak holnap!”
Az a fiú hazament az apjához. Hazaért.
„A köszörűmet, fiam, elhoztad nekem?”
A fia mondja: „A nagy ember nem adta oda.
A kezében tartja.
Azt mondja, holnap ideadja.”
„Holnap oda menetik.
társakat véve.”
„Társakként kit viszünk?”
A fia mondja: „Medvét viszünk, farkast viszünk, és még rókát viszünk és nyulat viszünk és rozsomákot viszünk.”
Az apja a fiút elküldte másnap köszörűt keresni.
Anyja mondja: „Fiú, lóval menj.”
Az anyjától lóval hozatott.
A fiú ment lóval.
Egy helyen mentében nézi: medve jön.
A medve közel ért.
„Anyó-apó fia, engem nem viszel?”
„Viszlek.”
Egyszer mentében nézi: farkas jön.
„Engem magaddal viszel?”
„Viszlek.”
Egyszer mentében nézi: róka jön.
A róka közel ért.
„Anyó-apó fia, engem nem viszel?”
„Viszlek.”
A rókát is vitte.
Ment, ment, egyszer megtalálta a nyulat.
A nyúl mondja: „Engem nem viszel?”
„Viszlek”, vitte.
Ment, ment.
Egy helyen megtalálta rozsomákot.
A rozsomák mondja: „Engem nem viszel?”
„Viszlek.”
A rozsomákot is vitte magával.
Ment, ment, egy helyen az erdőben házat talált.
‎‎Odaért a házhoz.
Bement.
A házban egy öreganyó.
Az az öreganyó ólomfazekat főz.
„Az állataidat hagyd nálam!”
Otthagyta.
Otthagyta a medvét, otthagyta a farkast, otthagyta a rókát , otthagyta a nyulat, utána a rozsomákot is otthagyta.
Onnan egyedül ment tovább.
Ment, ment, egyszer hátul valami hang hangzik fel.
Egy öreganyó jön onnan.
„Te hova mész?”
„Vadászni megyek.”
Amikor az anyó közelebb ért, egy fa tetejére felmászott.
Az anyónak nem volt fára mászó képessége.
A mesehős a fa tetején ül.
Az öreganyó mondja: „Én téged megöllek.”
„Hogy ölsz meg engem?
A fa tetején ülök.”
Az öreganyó a földön a fát kezdte kivágni baltával.
Az anyó a fát vágja, vágja.
Az anyó elfárad.
A mesehős mondja: „Te, anyó, miért akarsz megölni engem?”
„A farkasaid miatt akarlak megölni.”
„Anyó, a farkasaimat ide hívom.”
Az anyó mondja: „Én a fát rögtön kivágom.”
Azt a férfit megölni kezdte.
„Én farkasaim ide jöjjetek!”
Amint hívja, jövetelük nincs.
Egyszer a medve hallgatózik: gazdája hívása hallatszik.
A medve mondja: „Megyünk!
A gazdánk hívása hallatszik!”
A házból kiszaladtak.
A gazda nyomán mentek.
Mentek, mentek.
Egyszer közel értek.
Néznek: az öreganyó a fát vágja, néznek: a gazda annak a fának a tetején ül.
Azok a farkasok az anyót széttépték, szétharapták, az anyót megölték.
A mesehős lemászott a fa tetejéről.
„Engem megmentettetek.
Köszönöm nektek.
Haza megyünk!”
A medve vele jött, a farkas vele jött.
A róka és a nyúl vele jöttek, a rozsomák vele jött.
Mentek vissza a házba.
A házban egy öregasszony ül.
„Az én farkasaimat megint hagyd itt.”
„Mikor mész haza?”
mondja az anyó.
„Holnap megyek haza.”
Másnap haza ment.
Ahol megtalálta a medvét, elbúcsúztak egymástól.
Onnan ment, ment.
Ahol megtalálta a farkast, elbúcsúztak egymástól.
Onnan ment.
Egy helyen a rókát megtalálta, elbúcsúztak egymástól.
Onnan elment a róka.
A nyulat ahol megtalálta, ott elbúcsúztak egymástól.
Onnan a nyúl is elment.
A rozsomákkal mentek ketten.
Ahol a rozsomákot megtalálta, elbúcsúztak egymástól.
A rozsomák elment onnan.
Azután egyedül maradt, egyedül haza ment.
Ment, ment.
Egyszer hazaért.
„Fiacska, hazaértél?”
„Apa, hazajöttem.”
„Mi dolgot láttál?”
„Velem medve járt, farkas járt velem, róka velem járt, nyúl velem járt, rozsomák velem járt.
A fa tetején fészkeltem egy ideig, majdnem megöltek engem.”
„Onnan hogy maradtál életben?”
„A medvétől élővé csináltattam, a farkastól élővé csináltattam, a rókától élővé csináltattam, a nyúltól élővé csináltattam, a rozsomáktól élővé csináltattam.
Amikor rossz helyre értem.
Azok az állatok megmentették az életemet.
Összesen hatan voltunk.”
„Fiam, még egyszer ne vessz el!”
mondja az apó.
Anyja mondja: „Fiacska, ne menj!”
Otthon kezdtek élni.
„Valami segítőtársat kell keresni.”
„Őt, fiacska, hol keressük?
A tenger túlsó oldalán az Isteni cár városa van.
Fiam, onnan kell asszonyt hoznod, az Isteni cár városából.
Az Isteni cár városában Városi hős-falusi hős öreg van.
A Városi-hős-falusi-hős öregnek három lánya van.
Onnan egy lányt kell elhoznod.”
„Ők gazdag népek.
Nekünk nincs mit adnunk nekik.
Akkor mivel vegyük el?”
mondja az apó.
A fia mondja: „Fogok egy jó rókát.”
A fia leölt egy jó rókát.
„A Városi-hős-falusi-hős öregnek ezt a jó rókát kell vinni.
Talán ad egy lányt ezért a jó rókáért.”
„Egyedül hogy éljünk.
Valamikor oda kell menni.”
Egyedül élnek, egyszer a fiú mondja: „Apám, anyám, oda megyünk!”
Odamentek.
A Városi-hős-falusi-hős öreghez értek.
„Városi-hős-falusi-hős öreg nem adsz egy lányt?”
„Nekem mit hoztatok?”
„Egy jó rókát hoztunk neked.”
„Hozzátok ide megnézni!”
A fiú bevitte a rókát.
„Ime a neked hozott róka!”
Az öregnek oda adta.
A Városi-hős-falusi-hős öreg nézi.
Nézte, az apó a párnára tette.
Az öreg szótlanul ül.
Fejét lehajtva ül.
Egyszer fejét fölemelte.
„Ezért a rókáért, mit lehet tenni, egy lányt adok” - mondja a Városi-hős-falusi-hős öreg.
Odaadta.
Hazamentek.
Hazaértek.
Ott kezdtek élni.
Az apó a fiával halászni, vadászni jár.
Vadat ölnek, halat ölnek.
Így.
Egyszer az apó mondja: „Máshova kell menni.”
Mentek, mentek. Egy faluba értek.
„Ebben a faluban van ember itthon?”
„Van.”
„Hány ember él ebben a faluban?”
Egy anyó a házból kijön, mondja: „Ebben a házban három férfi él.
Egy férfi elment az oroszoknak-hantiknak halat adni, egy férfi elment az oroszoknak-hantiknak vadat adni, egy férfi oroszokat-hantikat megölni, megenni ment el.
Ti lakjatok itt, amíg hazajönnek az emberek.”
Ott lakni kezdtek.
Egyszer a három férfi hazaért.
„Hol jártatok?”
Az egyik mondja: „Az oroszoknak-hantiknak halat adni jártam.”
Egy férfi szintén kérdeztetik: „Hol jártál?”
„Az oroszoknak-hantiknak vadat adni jártam.”
Ismét egy férfit kérdez: „Te hol jártál?”
„Az oroszoknak-hantiknak megölni, megenni jártam.”
„Ki által enni parancsoltattak téged?”
„Az ég parancsolta, a föld parancsolta.
Megenni.”
„Miért eszed meg őket?”
„Az ég által parancsoltatott így.
A földön az oroszok-hantik túl sokan lettek.
Az oroszok-hantik hogyan élnek tovább?
Az oroszokat-hantikat megeszed, az oroszok-hantik hogyan élnek a földön?
Hogyan él?
Ma egy kisgyermek megszületik.
Ma egy férfi meghal. A földön ugyanannyi orosz-hanti van.
Az öreg embereknek meg kell halniuk.”
Így élnek. Tovább élnek, csak élnek.
Egyszer az apónak az az ember mondja: „Én megeszlek téged.
Az istentől nekem rendeltettél.”
Amint ült, egyszer eldőlt, meghalt.
Az az ember megette.
Az egyedülálló anyóval hárman maradtak.
Az öreg anyó meghalt.
A fiú egyedül maradt a feleségével.
Apja-anyja meghalt.
Az a fiú menni, szedelőzködni kezdett.
Az a férfi nem engedi.
„Miért nem engedsz minket?”
„Az istentől nekem vagytok rendelve.
Egy évig kettőig élhettek!”
Egyszer azt mondja az az ember: „Már száz éve élnek.”
„A te feleségedet megeszem.”
Az asszony elöl lépked.
Léptei közben elesett az asszony.
A férfi mondja: „Asszony, kelj föl!”
Az asszony nem ad hangot.
A férfi felállt.
Odament az asszonyt megölni.
Annak a férfinak mondja: „A feleségemet megetted?”
„Megettem. ”
„Nekem itt lakni nincs kedvem, apám-anyám megetted, aztán a feleségemet is megetted.”
„Hogyhogy nincs kedved itt lakni.
Az isten által nekem rendeltettél.”
„Hogyhogy az istentől így rendeltettél?”
„Száz évet éltél.”
Egyszer az a férfi mondja: „Én téged is megeszlek.”
„Nem, nekem általad megétetni nincs kedvem.”
‎‎Az istenhez ment.
Az istenhez ért.
„Az oroszokat-hantikat megenni miért rendelted?”
mondja az Istennek.
Az Isten mondja: „Az oroszokat-hantikat én így teremtettem.
Nosza, ereszkedj le.”
Leereszkedett.
A földön a Betegséghozó szellem odament.
„Az atyám hogyan mondta neked?”
„Azt mondta, hogy nosza, ereszkedj le.”
Ültében meghalt, a Betegséghozó szellem megette.
Imprint - Privacy Disclaimer - Contact
Last update: 17-02-2022 - Visitors: